Sunday 9 December 2012

Tonglen


Az év vége, a hideg december és a karácsony sokunk számára a befelé fordulás, az introspekció ideje, mikor átgondoljuk az elmúlt év eseményeit, hálát adunk az ajándékokért és a boldog pillanatokért, és megemlékezünk a fájdalmas, nehezebb időszakokról. Egy periódus, ahol belső csendet teremthetünk, megkereshetjük az egyensúlyunkat az öröm és a bánat között, és hálát adunk azért, hogy még itt vagyunk, megerősödve az elmúlt év próbái után.

A közelgő fény ünnepe arra szólíthat fel minket, hogy lágyítsuk meg a szívünket, és erre lehet a tibeti buddhista hagyományban gyökerező tonglen gyakorlása egy nagyon szép, mély és értékes belső utazás. A tonglen gyakorlása során fellazítjuk rég berögzött viselkedési mintáinkat, amikkel folyamatosan elutasítjuk a szenvedést és elzárjuk magunkat a fájdalomtól, csak a magazinokból ismert örömet és a szépet hajszolva az életünkben. A tonglen megnyit minket a létezésünk törékeny, sérülékeny voltának felismerésére, fellazítja a szívünk köré növesztett páncélokat és megengedi, hogy beengedjük a világ fájdalmát, hogy a szenvedés megérintse a szívünket és átalakítsuk ezt együttérzéssé.

A tonglen, a befogadás és kiáramoltatás gyakorlása felébreszti a szívet és megmutatja, hogy nem kell félelemmel elfordulnunk a fájdalomtól. A gyakorlás a fájdalom befogadásáról és jóérzések kifelé áramoltatásáról szól, ami pont az ellentéte annak, amit nem tudatos mindennapjainkban nap mint nap teszünk. Arra biztat, hogy valahányszor fájdalommal, szenvedéssel szembesülünk életünk során, engedjük ezt magunkba egy belégzéssel és annak kívánásával, hogy az emberek szabaduljanak meg a fájdalomtól. Valahányszor örömmel és boldogsággal találkozzunk, áramoltassuk ezt kifelé egy kilégzéssel és azzal az óhajjal, hogy mindenki részesülhessen az örömben.


Ha az utcán sétálva meglátunk egy gyermekével kolduló asszonyt, egy férfit aki veri a kutyáját, egy összetört hajléktalant, egy elgyengült idős urat, vajon elfordítjuk-e az arcunkat, mert nem bírjuk elviselni a szívünkben jelentkező fájdalmat és szomorúságot? Vajon elfordulunk-e azért, hogy megvédjük magunkat a fájdalomtól, és megpróbáljuk fenntartani jó hangulatunk illúzióját? Mikor elfordulunk az élet fájdalmasabb oldalától és a magazinok színes, mosolygós fényképet hajszoljuk, azt hisszük, hogy védelmezzük magunkat. Valójában azonban kemény páncélréteget építünk magunk köré, ami bebörtönöz minket személyes reményeink és félelmeink rácsai közé és megkeményíti szívünk lágyságát.

A tonglen gyakorlásával megfordíthatjuk a berögzött mintáinkat, ami az életünket a szenvedés elkerülése és az öröm hajszolása között rendezi be. Fellazítja önző, egoista viselkedésünket. Elkezdünk szeretetet érezni önmagunk és mások iránt, elkezdünk törődni magunkért és másokért. Fogadjuk el a fájdalmat és tegyük eszközünkké a szívünk megnyitásához. Használjuk gyógyszerként azt, amit méregnek hittünk. Töltsünk időt saját magunkkal, legyünk őszinték magunkhoz, és engedjük meg, hogy olykor átéljük saját és mások szenvedését.