Az év vége, a hideg december és a karácsony sokunk számára a befelé fordulás, az introspekció ideje, mikor átgondoljuk az elmúlt év eseményeit, hálát adunk az ajándékokért és a boldog pillanatokért, és megemlékezünk a fájdalmas, nehezebb időszakokról. Egy periódus, ahol belső csendet teremthetünk, megkereshetjük az egyensúlyunkat az öröm és a bánat között, és hálát adunk azért, hogy még itt vagyunk, megerősödve az elmúlt év próbái után.
A közelgő fény ünnepe arra szólíthat fel minket, hogy lágyítsuk
meg a szívünket, és erre lehet a tibeti buddhista hagyományban gyökerező
tonglen gyakorlása egy nagyon szép, mély és értékes belső utazás. A tonglen
gyakorlása során fellazítjuk rég berögzött viselkedési mintáinkat, amikkel
folyamatosan elutasítjuk a szenvedést és elzárjuk magunkat a fájdalomtól, csak
a magazinokból ismert örömet és a szépet hajszolva az életünkben. A tonglen
megnyit minket a létezésünk törékeny, sérülékeny voltának felismerésére,
fellazítja a szívünk köré növesztett páncélokat és megengedi, hogy beengedjük a
világ fájdalmát, hogy a szenvedés megérintse a szívünket és átalakítsuk ezt
együttérzéssé.
A tonglen, a befogadás és kiáramoltatás gyakorlása
felébreszti a szívet és megmutatja, hogy nem kell félelemmel elfordulnunk a
fájdalomtól. A gyakorlás a fájdalom befogadásáról és jóérzések kifelé
áramoltatásáról szól, ami pont az ellentéte annak, amit nem tudatos
mindennapjainkban nap mint nap teszünk. Arra biztat, hogy valahányszor
fájdalommal, szenvedéssel szembesülünk életünk során, engedjük ezt magunkba egy
belégzéssel és annak kívánásával, hogy az emberek szabaduljanak meg a
fájdalomtól. Valahányszor örömmel és boldogsággal találkozzunk, áramoltassuk
ezt kifelé egy kilégzéssel és azzal az óhajjal, hogy mindenki részesülhessen az
örömben.
Ha az utcán sétálva meglátunk egy gyermekével kolduló
asszonyt, egy férfit aki veri a kutyáját, egy összetört hajléktalant, egy
elgyengült idős urat, vajon elfordítjuk-e az arcunkat, mert nem bírjuk
elviselni a szívünkben jelentkező fájdalmat és szomorúságot? Vajon
elfordulunk-e azért, hogy megvédjük magunkat a fájdalomtól, és megpróbáljuk
fenntartani jó hangulatunk illúzióját? Mikor elfordulunk az élet fájdalmasabb
oldalától és a magazinok színes, mosolygós fényképet hajszoljuk, azt hisszük,
hogy védelmezzük magunkat. Valójában azonban kemény páncélréteget építünk
magunk köré, ami bebörtönöz minket személyes reményeink és félelmeink rácsai
közé és megkeményíti szívünk lágyságát.
A tonglen gyakorlásával megfordíthatjuk a berögzött mintáinkat,
ami az életünket a szenvedés elkerülése és az öröm hajszolása között rendezi
be. Fellazítja önző, egoista viselkedésünket. Elkezdünk szeretetet érezni
önmagunk és mások iránt, elkezdünk törődni magunkért és másokért. Fogadjuk el a fájdalmat
és tegyük eszközünkké a szívünk megnyitásához. Használjuk gyógyszerként azt,
amit méregnek hittünk. Töltsünk időt saját magunkkal, legyünk őszinték
magunkhoz, és engedjük meg, hogy olykor átéljük saját és mások szenvedését.
