Egy különös út naplójával jelentkezem a legutóbbi
bejegyzésem után eltelt hosszú idő után. A Börzsönyben lévő lebegő
elvonulóközpont ihletett meg arra, hogy bemutassam. Kismarostól bő egy órásnyi
járásra, az erdő közepén fekszik Treehouse Village, egy fák közé épített, a
lombkoronák magasságában lebegő jógafalu.
A hely körülbelül 2 éve áll, 750 méter összefüggő
folyosó 10 méterrel az avar felett. A hidak sorát olykor egy-egy apró kis
kunyhó töri meg, ami 1-4 embernek ad meghitt szállást. A hosszú falu közepén
egy vizesblokk áll, kerti öntözőkannákból összetákolt, organikusan a
környezetbe simuló, gyékény falú zuhanyzóval, pottyantóssal, és két apró,
vízimoszattal belepett tóval. A falu elején konyha, közösségi ház és
gyógynövényeskert, a hegyoldal tetején a jógaterem, amit mára a darazsak vettek
birtokba.
Úton odafelé
Treehouse Village ötlete a francia Philipp fejéből pattant
ki minimum 5 évvel ezelőtt ha jól számolok, mert két éve áll és három évbe
telt, mire felhúzták (többrészt három dolgos kezű jóbarát). A helyet egy jógaközpontnak
álmodták meg, ahol aztán meg is szerveztek pár acro, ashtanga és egyéb jógás
workshopot, külföldi tanárokkal, és sajnos külföldi árakon. De valami
szervezési-fenntartási bibi, vagy csak türelmetlenség léphetett fel,
elégedetlenség a kezdeti évek nehézségei miatt, mert a hely mára mégis
lakatlan, egyre inkább az enyészet áldozata, az építők, tulajdonosok eltűntek
és ma újabb álmokat hajszolnak egy Földközi-tengeri hajón. A hely meg pusztul,
a hidak egyre kevésbé biztonságosak, mégis az arra járó erdőjárók boldogan
sétálnak fel-alá a madarakkal szemmagasságban.
a falu utcái
Mi is eltöltöttünk itt egy napot (illegálisan, saját
felelősségre, ahogy arra a lépcsőfeljárón elhelyezett tábla felhívta figyelmünket), és ugyan csak egy gyors
látogatásra indultunk, a hely nem engedett el minket napnyugta előtt. Az
erdőszéli vikendházban mulatozó másnapos fiatalokkal indultunk neki, köztük a
háziasszony angol tanár nővel, aki félúton visszafordult mert dolgzotaokat
kellett javítania, a marha- és juhpásztor mérnök legénnyel, a pályát tévesztett
karatés-néptáncos hegedűművésszel, a meghasonlott hippi üzletemberrel, a
gyógynövénytant tanuló táncoslánnyal, egy gyógytornásszal, egy szláv
szakfordítóval, egy jóganica nevű masszázst gyakorló lelkes acrojógival és
díszvendégünkkel, Marával, a holland erdei tündérrelJ.
madárperspektíva
A lombok közti séta nagyon más reakciókat váltott ki az
emberekből, ki tétován botorkálva és tériszonnyal küszködve indult neki az
útank, és kis idő után rezegve kereste a biztos talajt és a lejáratot, mások a
fenti vizeslavórokkal és fém vödrökkel kezdtek el dobolni; volt, aki
szemlélődve fotózgatott, vagy a hidak közt egymáshoz átkiabálva beszélgetett.
Fent a jógateremben mindenki fáradtan kifeküdt, aztán a csapatnak jógázni
támadt kedve, így a helyet megtisztelő-megtisztító és testet bemelegítő
napüdvözlet-sorozat után csaptunk Marával egy therapeutic flying bemutatót,
amit aztán végigasszisztáltunk a vállalkozó útitársainknak (mások meg
szalonnáztak, aludtak vagy az ablakon bámultak bele a zöldbe). Az idő megállt,
jó hosszúakat röpültünk ott a magasban, majd spontán körmasszázzsal zártunk.
Senki nem találkozott még az acrojógával előtte, nem is láttak még ilyet, de
azonnal ráéreztek a szépségére, és lelkesen keresik a további gyakorlási
lehetőségeket.
Ahogy ott heveréztünk és próbáltuk összekapni magunkat, hogy
elhagyjuk ezt a gyönyörű helyet és visszainduljunk a városba, megjelent egy
lány, akiről kiderült, hogy el fél évig élt itt a faluban, ő ültette a kis
kertet, a környékről származik, most egy lakókocsiban él, gyógynövényeket
gyűjt, dolgoz fel és árul a helyi piacon. Megtisztelt minket a háziasszony. Ő
mesélte tovább a hely történetét, ami szerint nemigen tudni, hol vannak most a
tulajdonosok. Az ameriakai befektetőnek nem érdeke, hogy bármit is kihozzon a
faluből, a francia tervező meg éppen más vizeken evez. A helynek még mindig nincs
engedélye a helyi erdőgazdaságtól, fasírtban vannak az erdészekkel, szóval van
ott valami kavarás, amire nem volt válasza a helyet ismerőknek.
Ami kár, mert sok lehetőség van a helyben, egészen
egyedülálló élmény lehet a fák között éldegélni,
jógázni-táncolni-meditálni-masszírozni, a közeli kertet gondozgatni, a környék
mezőin gyűjtögetni, legeltetni. Sajnos a helynek rengeteg a hibája, a
tisztázatlan birtokviszonyon kívül pl túl ambiciózus a függőfolyosó-hálózat,
magába a sétába is beleunt egy idő után a társaság, a hidak karbantartása pedig
önálló embert és sziszifuszi munkát igényel. A kunyhók elhagyatottak,
felélesztésükre sok energiát kellene fordítani. A közlekedés a lombok közt nehézkes,
gyerekekkel pedig lehetetlen. Az egész karban tartása és működtetése sok ember
összehangolt munkáját igényli, és csak a nyári szezonban használható. Az
időjárás viszontagságainak viszont mindig ki van szolgáltatva, ráadásul
fenyőből építették, ami állítólag az egyik legkevésbé időt álló alapanyag.
De a varázsa megragadó, egy ott eltöltött nap után az ember
tele van fényes lombkoronák képeivel, egy külön kis univerzum, más
időszámítással. Picit olyan mint Lahu Village, csak 40 percre és másfél órányi járóföldre
a Nyugatitól.
lombház
lombterasz
lombszoba
