Wednesday, 23 May 2012

Treehouse Village


Egy különös út naplójával jelentkezem a legutóbbi bejegyzésem után eltelt hosszú idő után. A Börzsönyben lévő lebegő elvonulóközpont ihletett meg arra, hogy bemutassam. Kismarostól bő egy órásnyi járásra, az erdő közepén fekszik Treehouse Village, egy fák közé épített, a lombkoronák magasságában lebegő jógafalu.
A hely körülbelül 2 éve áll, 750 méter összefüggő folyosó 10 méterrel az avar felett. A hidak sorát olykor egy-egy apró kis kunyhó töri meg, ami 1-4 embernek ad meghitt szállást. A hosszú falu közepén egy vizesblokk áll, kerti öntözőkannákból összetákolt, organikusan a környezetbe simuló, gyékény falú zuhanyzóval, pottyantóssal, és két apró, vízimoszattal belepett tóval. A falu elején konyha, közösségi ház és gyógynövényeskert, a hegyoldal tetején a jógaterem, amit mára a darazsak vettek birtokba.

Úton odafelé

Treehouse Village ötlete a francia Philipp fejéből pattant ki minimum 5 évvel ezelőtt ha jól számolok, mert két éve áll és három évbe telt, mire felhúzták (többrészt három dolgos kezű jóbarát). A helyet egy jógaközpontnak álmodták meg, ahol aztán meg is szerveztek pár acro, ashtanga és egyéb jógás workshopot, külföldi tanárokkal, és sajnos külföldi árakon. De valami szervezési-fenntartási bibi, vagy csak türelmetlenség léphetett fel, elégedetlenség a kezdeti évek nehézségei miatt, mert a hely mára mégis lakatlan, egyre inkább az enyészet áldozata, az építők, tulajdonosok eltűntek és ma újabb álmokat hajszolnak egy Földközi-tengeri hajón. A hely meg pusztul, a hidak egyre kevésbé biztonságosak, mégis az arra járó erdőjárók boldogan sétálnak fel-alá a madarakkal szemmagasságban.


a falu utcái

Mi is eltöltöttünk itt egy napot (illegálisan, saját felelősségre, ahogy arra a lépcsőfeljárón elhelyezett tábla felhívta  figyelmünket), és ugyan csak egy gyors látogatásra indultunk, a hely nem engedett el minket napnyugta előtt. Az erdőszéli vikendházban mulatozó másnapos fiatalokkal indultunk neki, köztük a háziasszony angol tanár nővel, aki félúton visszafordult mert dolgzotaokat kellett javítania, a marha- és juhpásztor mérnök legénnyel, a pályát tévesztett karatés-néptáncos hegedűművésszel, a meghasonlott hippi üzletemberrel, a gyógynövénytant tanuló táncoslánnyal, egy gyógytornásszal, egy szláv szakfordítóval, egy jóganica nevű masszázst gyakorló lelkes acrojógival és díszvendégünkkel, Marával, a holland erdei tündérrelJ.

madárperspektíva

A lombok közti séta nagyon más reakciókat váltott ki az emberekből, ki tétován botorkálva és tériszonnyal küszködve indult neki az útank, és kis idő után rezegve kereste a biztos talajt és a lejáratot, mások a fenti vizeslavórokkal és fém vödrökkel kezdtek el dobolni; volt, aki szemlélődve fotózgatott, vagy a hidak közt egymáshoz átkiabálva beszélgetett. Fent a jógateremben mindenki fáradtan kifeküdt, aztán a csapatnak jógázni támadt kedve, így a helyet megtisztelő-megtisztító és testet bemelegítő napüdvözlet-sorozat után csaptunk Marával egy therapeutic flying bemutatót, amit aztán végigasszisztáltunk a vállalkozó útitársainknak (mások meg szalonnáztak, aludtak vagy az ablakon bámultak bele a zöldbe). Az idő megállt, jó hosszúakat röpültünk ott a magasban, majd spontán körmasszázzsal zártunk. Senki nem találkozott még az acrojógával előtte, nem is láttak még ilyet, de azonnal ráéreztek a szépségére, és lelkesen keresik a további gyakorlási lehetőségeket.

Ahogy ott heveréztünk és próbáltuk összekapni magunkat, hogy elhagyjuk ezt a gyönyörű helyet és visszainduljunk a városba, megjelent egy lány, akiről kiderült, hogy el fél évig élt itt a faluban, ő ültette a kis kertet, a környékről származik, most egy lakókocsiban él, gyógynövényeket gyűjt, dolgoz fel és árul a helyi piacon. Megtisztelt minket a háziasszony. Ő mesélte tovább a hely történetét, ami szerint nemigen tudni, hol vannak most a tulajdonosok. Az ameriakai befektetőnek nem érdeke, hogy bármit is kihozzon a faluből, a francia tervező meg éppen más vizeken evez. A helynek még mindig nincs engedélye a helyi erdőgazdaságtól, fasírtban vannak az erdészekkel, szóval van ott valami kavarás, amire nem volt válasza a helyet ismerőknek.
Ami kár, mert sok lehetőség van a helyben, egészen egyedülálló élmény lehet a fák között éldegélni, jógázni-táncolni-meditálni-masszírozni, a közeli kertet gondozgatni, a környék mezőin gyűjtögetni, legeltetni. Sajnos a helynek rengeteg a hibája, a tisztázatlan birtokviszonyon kívül pl túl ambiciózus a függőfolyosó-hálózat, magába a sétába is beleunt egy idő után a társaság, a hidak karbantartása pedig önálló embert és sziszifuszi munkát igényel. A kunyhók elhagyatottak, felélesztésükre sok energiát kellene fordítani. A közlekedés a lombok közt nehézkes, gyerekekkel pedig lehetetlen. Az egész karban tartása és működtetése sok ember összehangolt munkáját igényli, és csak a nyári szezonban használható. Az időjárás viszontagságainak viszont mindig ki van szolgáltatva, ráadásul fenyőből építették, ami állítólag az egyik legkevésbé időt álló alapanyag.

De a varázsa megragadó, egy ott eltöltött nap után az ember tele van fényes lombkoronák képeivel, egy külön kis univerzum, más időszámítással. Picit olyan mint Lahu Village, csak 40 percre és másfél órányi járóföldre a Nyugatitól.

lombház

lombterasz

lombszoba





1 comment:

  1. Ez a hely fantasztikus, még így elhanyagolva is, amitől még romantikusabb. Építészetét tekintve is különleges. Talán kortárs építészek figyelmét is fel lehetne hívni erre, hogy valaki megmenthesse, hiszen látszik, hogy rengeteg belefektetett munka és energia bújik meg benne.Ők közösségi kertekkel is foglalkoznak:
    http://kek.org.hu/

    ReplyDelete